Laminált padló szótár

lásd Tartóssági besorolás

A KronoOriginal® padlóburkolat több, mint 90%-ban fa alapú kompozitokból áll (a magréteg általában HDF), ezért tulajdonságai nagyon hasonlóak a fáéhoz. Többek között tisztában kell lenni azzal, hogy a fa hogyan reagál a nedvességre. A fa padlóburkolat képes nedvességet felvenni és leadni, ami dagadáshoz és zsugorodáshoz vezet.

Annak érdekében, hogy a padlóburkolat alkalmazkodni tudjon ahhoz a környezethez, amelyben beépítésre kerül, a beépítés előtt 48 órával a helységben szabadon kell hagyni. Ha ezt a lépést kihagyja (azaz a laminált padlót a "száraz" raktárból a "nedves" otthonba szállítja, majd azonnal beépíti), a laminált padló deformálódhat, és a felület egyenetlenné válhat.

Ideális esetben a laminált padlót fűtött, huzatmentes, száraz helyen kell tárolni, ahol a relatív páratartalom legfeljebb 75% és a levegő hőmérséklete 18 °C vagy 64 Fahrenheit-fok körül van.

Ez a DIN 4076 szabvány 5. része szerinti besorolás az nehezen éghető építőanyagokra. A mérsékelten gyúlékony és a fokozottan gyúlékony anyagok DIN-besorolása B2, illetve B3.

A KronoOriginal® laminált padló B1 minősítéssel rendelkezik.

A laminált padló műgyantával impregnált ellenhúzó rétege az alsó oldalon található, és úgy van kialakítva, hogy ellensúlyozza a fedőrétegtől (overlay), a dekorpapírtól és néha erősítő nátronpapírból származó színoldali feszítő igénybevételt. Ha a padlólemez csak az egyik oldalon lenne laminált, a felülről érkező súly és feszültség, valamint az alulról érkező nedvesség miatt az egész lap meghajolna, amit „banánosságnak” is neveznek.

Általánosságban elmondható, hogy a laminált padlót egy nedves ruhával vagy felmosóval és egy egyszerű szappanos tisztítószerrel könnyen tisztítani lehet, mivel a laminált padló zárt felülete általában megakadályozza, hogy a szennyeződések mélyen a padlóba jussanak. Azt is meg kell jegyezni, hogy a laminált padló túl sok vízzel történő tisztítása a padlólapok nem kívánt duzzadását okozhatja. A megfelelő tisztítószer kiválasztásakor ügyelni kell arra, hogy ne tartalmazzon olajat vagy viaszt. Más típusú fapadlóktól eltérően az olaj és a viasz nem tud behatolni a laminált padló felületébe, és filmréteget képezhet a padlón. Ez a film nem kívánt csíkokat okozhat a felületen és karcolásnyomokat mutathat.

A klikkes laminált padló egy olyan padlóburkolat-típus, amely ragasztómentes kötést tesz lehetővé, és a hagyományos padlóburkolatokhoz képest számos előnnyel jár a beépítők számára. A panelek szélén található speciális profil, az úgynevezett csap és horony lehetővé teszi, hogy a szomszédos panelek ragasztó nélkül tartsák egymást szorosan. Az egyszerű beépítés és a száradási idő mellőzése akár 50%-kal is csökkentheti a beépítési időt. Ez a fajta padlóburkolat újrafelhasználható is, ami azt jelenti, hogy a lerakott sorok könnyen felszedhetők, és máshol újra beépíthetők anélkül, hogy az egyes panelek megsérülnének. A padló panelek szorosan illeszkedő csap- és horonyprofilja biztosítja, hogy két darab között soha ne maradjon rés.

A laminált padló magrétege a külső borítórétegek hordozására használt különféle faalapú kompozitok egyikéből áll. A borítóréteg lehet például laminált papír, vagy akár furnér. A laminált padló gyártásához általában 6-8mm vastagságú HDF lemezeket használnak. A klikkes laminált padló magrétege nagyobb mennyiségű gyantával készül, ezért hatékonyan ellenáll a nedvességnek. A forgácslapok nem rendelkeznek ugyanolyan műszaki jellemzőkkel, nem bírják el ugyanazt a terhelést, és nehezebb őket beépíteni, mint a HDF-lapokat.

A dekorpapír a laminált padlóburkolatok borításaként használt papírréteg, általában faanyag mintázatú nyomtatással készül (pl. tölgy, bükk vagy juhar). Ezt a nyomtatott papírt műgyantával impregnálják; a fedőréteggel együtt (overlay) felforrósítják, és hőprésben a maglemez (hordozólemez) felső oldalára nyomják.

Ez az európai szabvány a laminált padlóburkolatok jellemzőit, vizsgálati módszertanát és egyéb követelményeit határozza meg. A szabvány tartalmaz egy osztályozási rendszert, amely gyakorlati szabványokat alkalmaz a felhasználási területekre és a felhasználási szintekre, és útmutatóként szolgál, eligazítja a fogyasztót, hogy mely esetekben milyen típusú padlóburkolatot kell használni.

A következőkben a szabvány által meghatározott követelmények közül néhányat mutatunk be:

• A relatív páratartalom okozta méretváltozások
• A szomszédos padlólapok közötti magasságkülönbség
• A szomszédos padlószelvények közötti hézagok szélessége
• A deszkák derékszögűsége
• Fényállóság
• Tapadószilárdság - lásd a függeléket.

Ez a szabvány lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy megalapozott döntést hozzon a megvásárolandó termékről.

A közvetlenül préselt laminált padló (DPL) a leggyakrabban használt laminált padló a 21-32 felhasználási osztályokban. A DPL padló a következő rétegek kombinálásával készül: fedőréteg, dekorpapír, hordozó és ellenhúzó réteg. A gyártás során ezeket az összetevőket hővel és közvetlen nyomással préselik össze, az élek profiljait pedig egy hűtési fázis után alakítják ki. Ez a profilozás a következő módon történik. A DPL padlóburkolat profilozása lehet csap-hornyas vagy a klikk (click) rendszerű (néha Loc rendszer).

DPL laminált padló: közvetlen bevonat

Közvetlen bevonat - mind a négy alkotóelemet egy lépésben olvasztják össze.

1.  Felületi (overlay) réteg: kopásálló, tartós és könnyen ápolható felső réteg
2. Dekorpapír: a padlóburkolat mintázata.
3. HDF: faalapú hordozóréteg - a laminált padló alapja.
4. Ellenhúzó: nedvességálló réteg, amely segít megőrizni a formát.

A laminált padló tartóssági besorolása a kopásállóságot, úgymint a normál kopással szembeni ellenállást jelzi. Az értékek a DIN EN 13329:2006 szabvány szerint AC 1, AC 2 stb. jelöléssel szerepelnek.

A laminált padló tartóssági osztályzatának meghatározásához a padló egy mintadarabját a vizsgálóberendezésben rögzítik, és csiszolópapírral borított kerékre helyezik. A kerekeket végigfuttatják a padlóburkolaton, és minden 100 fordulat után ellenőrzik a sérülés mértékét. A kerekeken lévő csiszolópapírt 200 fordulatonként kicserélik. Az IP-érték az a pont, ahol a csiszolópapír kopása először észlelhető.

Ez a szimbólum az emissziós osztályt jelöli. A kibocsátási osztályok a faalapú anyagokból felszabaduló formaldehid mennyiség szerint rangsorolnak. Különbséget teszünk E1, E2 és E3 osztályok között, az E1 osztály a legalacsonyabb kibocsátási mennyiséggel rendelkezik. Az osztályokba történő besorolás vizsgálatok alapján történnek. Ebben a forgatókönyvben a vizsgálandó mintát a vizsgálóhelyiségben állandó hőmérsékleten tartott mozgó levegőnek teszik ki. A kibocsátott formaldehid mennyiségét ezután megmérik, és milliomodrészben (ppm) megadják az értéket. Ez az érték nem haladhatja meg a 0,1 ppm-et. A szokásos laminált padlóburkolatok olyan kis százalékban tartalmaznak szennyező anyagokat, hogy általában "szennyezőanyag-mentes" címkével vannak ellátva.

A KronoOriginal® laminált lemezek az E1 kibocsátási osztályba tartoznak.

Az elektromos töltéshordozók, vagyis az elektronok bizonyos körülmények között a tárgyakról az emberekre ugranak, és ezáltal enyhe áramütést okoznak. Ezek az elektronok akkor keletkeznek, amikor az elektromosan nem vezető anyagokat elválasztják egymástól. A statikus elektromosság oka lehet a piszkos padló, az alacsony páratartalom (különösen télen), vagy az elektromosan szigetelt anyagok, például a cipőtalp és a ruházat. Ennek ellensúlyozására használhatunk elektromosságot vezető székeket, párásítót, használhatunk speciális, nagy arányban felületaktív anyagokat tartalmazó tisztítószereket, vagy viselhetünk elektromosan vezető lábbelit, valamint kevés szintetikus anyagot tartalmazó ruházatot.

Akkor kell alkalmazni, ha a beépítendő padlóburkolat szélessége és hossza meghaladja a 8 métert. A padlóburkolat tönkremehet a túl nagy fesztávolságon, ugyanis ilyenkor túl nagy lesz az összeadódó természetes zsugorodás-dagadás mértéke, és a padlónak a saját súlyán kívül a bútorzat súlyát is mozgatnia kellene. Ha nem bírja, akkor vagy szétpattan (zsugorodás), vagy felpúposodik, esetleg a profil egyes helyeken le is szakadhat (dagadás)

a szerkezet által keltett zaj egy különleges formája. A padlóburkolaton való járás során keletkezik, és a környező elemek, például a falak és a mennyezetek továbbítják és felerősítik. A keletkező hangot decibelben (dB) mérik. A laminált padlóburkolaton való járás által keltett hang csillapítása érdekében a padlólapok alá hangszigetelést helyeznek. A padlószerkezet megegyezik a vázlaton láthatóval. Többféle hangcsillapító anyag létezik: habfólia, tekercses vagy táblás parafa alátét, filc anyagok, vagy a Krono eredeti hangelnyelő rendszere (S.A.S. = Sound Absorption System).

Ez egy színtelen, szúrós szagú gáz. A formaldehid a szintetikus fatermékek, például a laminált padló és a forgácslapok gyártásához használt gyanták elsődleges összetevője. A szem, a nyálkahártyák és a légutak irritációját okozhatja a formaldehidnek való kitettség. A formaldehid-kibocsátás felső határértéke 0,2 és 0,1 ppm (milliomodrész) között van. Az egyre szigorúbb szabályozásnak köszönhetően a laminált padló gyártása során a gyantában felhasználható formaldehid mennyiségét olyan mértékben korlátozták, hogy a padlóburkolat általában "formaldehidmentes" címkével jelölhető.

A ragasztók szintetikus, szerves vagy állati eredetű anyagokból készült ragasztóanyagok, amelyeknél a víz oldószerként vagy diszpergálószerként működik. A laminált padlóburkolatok hornyos illesztéseinek ragasztásakor ajánlott D3 vagy D4 ragasztót használni. A D3 értéket és rövidítést olyan ragasztónak adják meg, amely olyan beltéri használatra alkalmas, amely csak rövid ideig van kitéve víznek és kondenzációnak, vagy hosszú ideig nedvességnek. Emiatt a D1 és D2 osztályú ragasztók nem alkalmasak beltéri laminált padlóburkolatokhoz.

Figyelem: a ragasztót csak a fuga felső oldalára szabad felvinni!

A HDF egy olyan falemezféleség, amely a faanyag rostjaibol épül fel. Ezeket a lemezeket elsősorban laminált padlóburkolatok aljzataként használják, mivel nagyon homogén szerkezetűek és nem porózus felületűek. A HDF ezért közvetlenül nyomtatható, festhető vagy préselhető. Az MDF-hez vagy a forgácslaphoz képest a HDF-lapok sűrűsége nagyobb, ami viszont nagyobb szakítószilárdságot jelent. Ezek a lapok sokkal ellenállóbbak a duzzadással és a deformációval szemben is. Az MDF és a HDF esztétikailag nagyon hasonló.

Nagy anyagsűrűsége miatt a laminált padló ideális azok számára, akik padlófűtést szeretnének használni. A laminált padlóburkolat nagyon jól vezeti a hőt. Mivel a melegvizes padlófűtést általában esztrichalapra szerelik fel (lásd: Esztrich), a laminált padlóok beépítése előtt nedvességvizsgálatot kell végezni. Ezenkívül a laminált padló lerakása előtt fűtéspróbát kell végezni. A laminált réteg lerakása előtt először egy polietilén párazáró fóliát kell lefektetni. Egy nagy anyagsűrűségű, általában filcből vagy gumiból készült hangcsillapító réteget is érdemes használni.

A KronoOriginal® laminált padlóburkolat alkalmas elektromos padlófűtéses rendszerekhez! Nagyon fontos, hogy a fűtőelem maximális felületi hőmérséklete ne haladja meg a 27°C-ot. Ezt megfelelő fűtésszabályozással kell ellenőrizni és szabályozni. Továbbá soha nem szabad teljesen letakarni a fűtött padlófelületet, mivel ez a hőfelhalmozódás miatt gyors hőmérséklet-emelkedést okoz.

Ez a laminált padlóburkolatok "Mercedesének" tekinthető. Rendkívül tartós felülete alapján a HPL a 32. és 33. osztályba sorolható. A HPL padló öt rétegből épül fel: fedőréteg (overlay), dekorpapír, többszörös nátronpapír erősítő réteg, maglemez (hordozó) és hátoldali ellenhúzó réteg. Ezeket az összetevőket két lépésben, hő és nyomás segítségével egyesítik. Az első lépésben a fedőréteget, a dekorpapírt és az erősítő nátronpapír-réteget összepréselik. A második fázisban az első fázis, valamint a fa maglemez és az ellenhúzó réteg egyesítése történik, mindkettő a laminált tábla alsó oldalára kerül. A hűtési fázist követően a paneleket a megrendelésnek megfelelően vágják méretre és profilozzák. A HPL padlóburkolat vagy egyszerű csap-hornyas illesztéssel, vagy a Click- vagy Loc-rendszerrel készül.

HPL - Laminált padló: nagynyomású laminált padló
HPL-gyártás három szakaszban

• 1 – Overlay
• 2 – Dekorpapír
• 3 – Nátronpapír hordozó
• 4 – HPL Laminátum: 0,6 mm-es, tartós, könnyen ápolható felület
• 5 – HDF hordozó magréteg, a laminált padló alapja
• 6 – Hátlapi ellenhúzó réteg a páraállóság és a tartósság érdekében

1. szakasz

• 2 overlay
• 1 dekorpapír
• 3 hordozó nátronpapír

Ezeket nyomás alatt összepréselik dekorlaminátummá

2. szakasz

• 1 ellenhúzó papír
• 3 hordozó réteg

Ezeket nyomás alatt összepréselik, hogy kialakítsák a hátoldali hordozó réteget.

3. szakasz

• • dekorlaminátum
• • hordozó réteg

Ezeket szintén nyomás alatt egyesítik, hogy HPL-padlót szülessen.

A padlólapok beépítési iránya ízlés kérdése. Általában azt javasoljuk, hogy a padlóburkolatot a fényforrással egy vonalban és a mozgás irányára merőlegesen fektessék. Gyakran ez nem lehetséges, mivel az ajtók és az ablakok nem egy irányba néznek. Ha ez a helyzet, akkor egyszerűen magunknak kell eldönteni, hogy a padlóburkolatot melyik irányban fektetjük le. A laminált padlót átlósan is le lehet fektetni. Ha az aljzat padlódeszkákból áll, a laminált padlót ezekre a deszkákra merőlegesen kell beépíteni.

lásd tartóssági besorolás

Ezek az osztályok arra szolgálnak, hogy segítsék a fogyasztót a megfelelő termék kiválasztásában, illetve a gyártókat termékeik osztályozásában. A laminált padlót a kopás- és ütésállóság, valamint a színtartóság alapján osztályozzák. Az osztályozás ajánlást ad a fogyasztónak az egyes laminált típusok megfelelő felhasználási módjára vonatkozóan (otthoni vs. kereskedelmi felhasználás). Az osztályozás alapja a DIN EN 13329 szabvány.

Az alábbi osztályozási táblázat a felhasználási területet, a felhasználás intenzitását, a kopás típusait és a felhasználási példákat mutatja, és könnyen érthető piktogramokkal van jelölve:

Osztály		Használati intenzitás	Használati leírás	Használati példák
	Háztartási Privát használatú terek	mérsékelt	könnyű használat	hálószoba, vendégszoba, nappali
	Háztartási Privát használatú terek	átlagos	normál, mindennapi használat	ebédlő, folyosók, lépcsőházak
	Háztartási Privát használatú terek	magas	nagy forgalmú, intenzív használatú lépcsőházak	lépcsőház, előcsarnokok, konyhák
	Kereskedelmi Magán és közhasználatú	mérsékelt	könnyű használat	hotelszobák, konferencia termek, kis irodák
	Kereskedelmi Magán és közhasználatú	átlagos	normál, mindennapi használat	óvoda, irodák váróterületek szállodai előterek üzletek
	Kereskedelmi Magán és közhasználatú	magas	nagy forgalom, intenzív használat	nagy irodák bevásárlóközpontok tantermek

lásd Felület

lásd párazáró réteg

A laminált padlóban található oldószerek, formaldehid és egyéb szennyező anyagok mennyisége olyan alacsony, hogy a laminált padlót "alacsony kibocsátásúnak" vagy "emissziómentesnek" tekintik, így E1 minősítést érdemel.

Ezek tökéletes megoldást jelentenek a laminált padló és a falak közötti lágy átmenethez. A szegélylécek esztétikusak, mivel elrejtik a padlóburkolat és a falak közötti kis réseket. A szegélylécek különböző színekben és mintákban, valamint formákban és méretekben kaphatók. Ezeket a léceket csavarokkal, szögekkel, ragasztóval vagy klipszekkel rögzítik a falakhoz. Általában 30 cm-enként dübeleket helyeznek a falba, így az klipsz könnyen rögzíthető a falhoz. Az ilyen típusú kötés használata lehetővé teszi a szegélylécek eltávolítását és újbóli rögzítését anélkül, hogy sérülést okozna, annak érdekében, hogy a festés és a tapétázás könnyen elvégezhető legyen.

Az S.A.S. vadonatúj technológián alapul. Ez a high-tech bevonat mindössze 0,3 mm vastag, és egy speciális hőre lágyuló műanyagból készül, amely segít a hangenergiát hőenergiává alakítani. A padlóburkolat által keltett hang akár 10 decibellel is csökkenthető e technológia alkalmazásával, ami 50%-os csökkenésnek felel meg. Az anyag másik előnye a hővezető tulajdonsága, így ideális a vízalapú fűtési rendszerek fölött történő használatra. Nincs szükség további hangcsillapító rétegekre, például Noppa habra. Ezenkívül az S.A.S. környezetbarátnak tekinthető.

A padló alatti aljzatnak megfelelő anyagból kell készülnie, hogy a laminált padlót a gyártó utasításai szerint lehessen beépíteni. A laminált padlóburkolathoz alkalmas felület a vakolat, beton, aszfalt, fa, forgácslap, fa padlólap vagy más meglévő, kemény anyagokból álló aljzat, mint például kő, kerámia vagy PVC.

Az aljzat egyenletessége fontos a laminált padló lerakásakor. A 3 mm-nél nagyobb felületi magasságkülönbségű aljzatokat a DIN 18202 szabvány szerint kell csiszolni vagy kiegyenlíteni. Az aljzat egyenletességét vízmértékkel vagy egy vonalzóval lehet meghatározni.

Az aljzat nedvességével mindig számolni kell, de ez gyakoribb az ásványi felületeknél, például az esztrichnél (cementesztrich, anhidritesztrich) mint a kopófelülettel, például kővel, kerámiával vagy műanyaggal borított aljzat esetében. Az ilyen típusú aljzatburkolatok nedvességtartalma "CM-mérő készülékkel" mérhető.

• Cement esztrich < 2,0 CM százalék
• Fűtött cement esztrich < 1,8 CM százalék
• Anhidrit esztrich < 0,5 CM százalék

Annak érdekében, hogy a nedvesség ne juthasson a laminált padlóba az aljzatról, a laminált padló alá párazáró fóliát kell felszerelni. Ha az aljzat fából vagy faalapú kompozitból készült, nem kell párazáró fóliát felszerelni.

A laminált padló kemény, erős felületre történő telepítése kulcsfontosságú. A laminált padló lerakásának megkezdése előtt győződjön meg arról, hogy a felület terhelés hatására sem függőlegesen, sem oldalirányban nem mozdul el. Ha a laminált padlót puha aljzatra fekteti, akkor összenyomódást, meghajlást fog tapasztalni. A szőnyeg nem megfelelő felület a laminált padló alá.

A parkettával vagy furnérpadlóval ellentétben a laminált padló felülete nem a fára felvitt olaj- vagy viaszbevonatból áll. A laminált padló egy vékony, gyantával impregnált papír (általában melamingyanta) felső réteggel rendelkezik, amelyet fedőrétegnek nevezünk. A fedőréteg a dekorpapírral együtt az általában HDF-ből készült hordozórétegre van nyomva.

Az préselési folyamat során a gyantával bevont fedőréteget nagy nyomás és hő segítségével az alaprétegre nyomják, így szilárd, erős felületet hoznak létre.

A hővezető képesség, amelyet λ-vel jelölünk, azt a hőmennyiséget jelzi, amely egységnyi felületen 1 °C hőmérsékletkülönbség hatására másodpercenként áthalad.  Az építőanyagok λ értéke szükséges az összes épületelem hőszigetelésének kiszámításához. A forgácslapok vagy farostlemezek (aljzatburkolatok és laminált padlólemezek) λ értékei magasabbak, mint a tömör fáanyagé vagy más, azonos sűrűségű anyagoké. Jó hővezető képessége miatt a laminált padlóburkolat kiválóan alkalmas vízalapú padlófűtési rendszerekkel való használatra.

lásd padlófűtés

A megfelelő szerszámok kéznél tartása nagyon megkönnyíti a laminált padlók beépítését. Szüksége lesz egy szerelőkészletre, amely egy ütőfából, feszítőékekből, távtartókból és egy festékkaparóból vagy gittkésből áll. Szüksége lesz továbbá kalapácsra, fűrészre (lehetőleg dekopírfűrészre), ragasztóra, vonalzóra vagy mérőszalagra, szögre, ceruzára, fúróra az szegőlécek dübeleinek rögzítéséhez, ragasztószalagra és snitzerre a PE fólia vagy a hangszigetelő alátét vágásához.

A párazárók műanyagból (többnyire polietilénből) készült rétegek, amelyek célja, hogy megakadályozzák a nedvesség bejutását a laminált padlóba az aljzat felől, amely gyakran esztrichből készül. A párazáróra akkor van szükség, ha az aljzat esztrichből, betonból vagy aszfaltból készül, mivel ezeken az anyagoken bizonyos körülmények között jellemző a páralecsapódás, és ezt a nedvességet a felettük lévő padlóburkolat felszívja. A párazáró csak akkor hatékony, ha az aljzat meleg oldalára kerül, vagyis a laminált padló alá kell elhelyezni. A párazáró a szomszédos falon kb. 10 cm magasra nyúlik, és lényegében egy vályú a laminált padló alatt. A párazáró fóliákat egymás mellé fektetik, körülbelül 20 cm átfedéssel, és szalaggal rögzítik.

lásd még: Szerelési útmutató

A falak és az alap laminált padló közötti távtartás fontos, és megfelelően figyelembe kell venni és kiszámítani. Ennek a távolságnak 12 és 15 mm között kell lennie, és a mellékelt távtartók határozzák meg. A laminált padló olyan faalapú padlóburkolat, amely a páratartalom változásával zsugorodik és dagad. Ezért nagyon fontos, hogy a padlóburkolatnak legyen helye "dolgozni". Ez segít elkerülni a dagadás okozta károkat a jövőben. Károkat okozhatnak a következők is: nyitott illesztések, a hosszanti illesztésekkel párhuzamos duzzadás, a dekorréteg összenyomódása és későbbi repedése, valamint az aljzatban lévő emelkedések.

A laminált padló hátlapjának vízszigetelése nagyon fontos, különösen azért, mert az egyes panelek nincsenek ragasztóval összekötve. Ez a vízszigetelés a HDF-réteg gyártásához használt gyanta mennyiségének növelésével, valamint a gyártás során vízlepergető szerek, például paraffinviasz használatával történik. A laminált padlólapok összeragasztásával vagy a Clickguard rendszer alkalmazásával további tömítés hozható létre.

A hagyományos módon ragasztott illesztésű padlók két célt szolgálnak: az összetartás fokozását és a vízszigetelést. Meg kell jegyezni, hogy a laminált padló utólagos, külső (felülről történő) vízszigetelése a lerakás után nem ajánlott, mivel a filmképző termékek használata nehezen alkalmazható és később nehezen eltávolítható. Az ilyen termékek használata esetén gyakori a csíkozódás.

Ezek olyan helyiségek, mint a fürdőszobák és a szaunák. A velük járó magas páratartalom miatt az ilyen típusú helyiségek nem alkalmasak laminált padlóburkolat használatára.

Ez egy gyűjtőfogalom, amelyet a faforgács vagy -rostok ragasztó vagy gyanta segítségével történő tömörítésével kialakított különböző típusú termékekre alkalmaznak. A kompozitok közé tartozik a forgácslap, a közepes sűrűségű farostlemez (MDF), a nagy sűrűségű farostlemez (HDF) vagy a rétegelt lemez.